Amikor kisgyermek voltam, sokszor rácsodálkoztam, hogy vannak "macskaköves" utak, földutak jó nagy gödrökkel, aztán zúzottkővel leszórt, vagy göröngyös utak. Akkoriban még nem láttunk aszfaltutakat. Azokon az utakon zörgő szekerek, ZIL teherautók, és persze gyalogos személyek jártak. Személyautót csak akkor láttunk, ha "Hruscsov elvtárs" ellátogatott a vidékünkre. Ez persze szenzáció és óriási megtiszteltetés volt!
Manapság az aszfaltút és a személygépkocsi a menő! A sáros, göröngyös utakat kerüljük, fő a kényelem!
Az életünk célja felé elegyengetett, széles, göröngyöktől mentes, kiválóan megmunkált aszfaltúton szeretnénk eljutni. De mi van akkor, ha a nyári melegtől megolvadt aszfaltba a termetes, súlyos kamionok gödröket vágnak?
Akkor biz'a a mi autónk is megzakkan, mégha oly kényelmes, és a rugózása is tökéletes! A kivájt terelősáv az autónk kerekét akaratunk és erőlködésünk ellenére is arra irányítja, amerre fut.
Amikor kisgyermek voltam, szabadon szaladgálhattam a kertünkben, az utcán, szabad volt fára másznom és az egész napot egy almafa tetején töltenem. Az sem volt baj, ha "murcosan" (maszatos képpel) mentem haza.
Most féltjük a gyermekeinket a természetes mozgásoktól: -Jaj! Le ne ess! - Még megütöd magad! - Ne menj oda, mert piszkos leszel! - Te még kicsi vagy ahhoz, hogy fára mássz! Pedig milyen jó móka, és tanulságos!
A kisgyermek fejlődése hasonlít ahhoz az úthoz, amelyet tökéletessé akarnak tenni az útépítők. (Mármint mi szülők, nevelők, pedagógusok.)
Amikor megszületik a kisgyermek mozgása még darabos, "göröngyös", egyenetlen. Akaratával, értelmével még nem tudja irányítani, de a mozgás örömet okoz neki. Szeret mozogni! Ahogy fejlődik testileg, megfigyelhető, hogy a mozgása finomul. Miért? Mert megismétli újra és újra, gyakorolja. Örömet okoz neki ha sikerül és ezért újra át akarja élni a mozgás örömét. Ismétli. Az agya parancsot ad az idegpályán keresztül az idegsejteknek a mozgás elvégzésére, majd jelentés megy az idegsejtektől az agyba az elvégzésről. Mennél többször jönnek-mennek ezek a jelentések, annál ismerősebbé válik a mozgás. Így az agy és a mozgásszervek közti idegpályák vaskosodnak, kiépülnek, megerősödnek és a mozgás elvégzése egy idő után automatikusan is megy, nem kell felügyelnie az agynak. Jönnek a bonyolultabb mozgások, próbálkozik. Ezeket is ismételgeti, gyakorolja mindaddig, amíg automatikusan nem megy. Közben a test a mozgással megtanítja az agyat az információk raktározására.
Nem fordítva! Minden kipróbált és begyakorolt mozgás újabb és újabb képességeket szabadít fel, bejáratódnak az idegpályák, "feltöltődnek a gödrök, elporladnak a göröngyök". Kezd egyenessé válni az egyenetlen, kezd járhatóvá válni az út, majd egészen jól járható lesz.
Mi történik, ha nem végez némely természetes mozgást a gyermek a fejlődése során? Neki nem okozott örömet például a kúszás és ezért nem ismételgette? Vagy féltették a szülők és "megmentették a kellemetlen élményektől", a fájdalomtól, a találkozástól az anyafölddel! Megmarad göröngynek, gödörnek?
Igen! Gödör vagy göröngy marad! Megmunkálatlan terület! Némely képesség nem fog kialakulni, járhatatlanná teszi azon a részen az utat. Az idegpálya bejáratódása nem történik meg, nem automatizálódhat mozgás, tehát a test nem tudja megtanítani az agyat fontos képességekre, azaz képesség, részképesség hiány diagnosztizálható.
Ebben a gödörben mindig meg fog zakkanni az arra haladó szekér. Lehet hogy egész életén keresztül komoly személyiségproblémák kísérik végig a megmunkálatlan terület miatt.
HACSAK! FEL NEM FIGYELÜNK A PROBLÉMÁRA! VAN SEGÍTSÉG!
A kezdeti göröngyös, gödrös utaktól ne féltsd gyermekedet! Ne mentsd meg a göröngyöktől, gödröktől, mert nem tanulja majd meg hogyan kell elegyengetni az utat! Csak így teheted járhatóvá az életútját!
